Hogyan kezdődött? 

Nem tagadom, mindig szerettem a bort. Először csak a vörösöket, később a WSET-nél  (Wine and Spirit Education Trust) elvégzett alap- és középfokú tanfolyamok után már a fehéreket és a rosékat is… 

Végignéztem ahogy nagyon kedves fiatal barátaim céltudatosan megvalósítják álmukat, felépítik saját kis borászatukat és minden rendelkezésre álló eszközt, energiát e  cél  érdekében mozgósítanak. Már 10 éve borászkodnak. Bio boraik nagy kedvenceim közé tartoznak, Ők a Kékhegy pince Gyöngyöspatáról. Ők adták meg nekem azt a kezdő lökést, hogy kedvet érezzek valami hasonló megvalósításához… Köszönöm!

Korom előrehaladtával én is magamévá tettem azt a sokszor elhangzott idézetet: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk.” Jó bort sokfélét lehet találni, leegyszerűsítve csak pénz kérdése az egész. Vajon tényleg így van? Sok esetben egyes borok túlértékeltek. Nem annyira a minőséget, sokkal inkább a NEVET fizettetik meg veled…. De hogyan lehetne jó bort, (a többiekhez képest) jobb bort készíteni? 

2014-ben szőlőterület nélkül; kilátással sem arra, hogy valahol, valamikor szőlőt veszek, sokak által hülyének nézve, úgy döntöttem megpróbálom… Augusztus elején jelentkeztem a Soós István Borászati Szakképző Iskolába. Az iskola titkára közölte velem, hogy a 30 főre tervezett létszámot már 45-re emelték és ha akarom, fel tud venni tizenharmadikként a várólistára! (A 13 a szerencseszámom.) Szeptember közepén érkezett a hír,  mindenkit felvettek. Abban az évben először, 4 csoportban kb. 60 fő képzése fog megkezdődni. A névsor alapján összeállított csoportbeosztás révén a „D” csoportba, (szerintem) a legjobb, legvidámabb társaságba kerültem a 4 közül.

Krisztina is ebben a csoportban volt.

A tanfolyam szeptember végétől június végéig, a vizsgákig tartott. 2015 április végéig szinte észre sem vettük egymást, legalábbis túl sokat nem beszélgettünk, akkor azonban egy „D” csoportos kerti party alkalmával, belül, elindult valami, ami 2015 május 9-én meg is nyilvánult. Nem volt ez szerelem első látásra, de ami itt elkezdődött, az számomra egy új élet kezdetét, a megújhodást, az új célokat jelentette.

2016 szeptember végén, 3 nappal az első közös szüretünk előtt, megkértem Krisztina kezét és 2017 május 9-én összeházasodtunk….

Közös jövőnk, közös tervünk felépíteni a borászatunkat és az időközben megvásárolt és általunk művelt szőlőből a lehető legjobb minőségű bort előállítani. Pincészetünk neve kvázi adott volt, csak a valóságot kellett leírnunk: Szer-Elem Szőlőskert.

Hamarosan kezdődik az építkezés ábrahámhegyi szőlőnkben, ahova le szeretnénk költözni, mert a szőlő egész embert kíván….

Budapest, 2019. április 14.

Ui.: A szavak és az írás nem igazán az én kenyerem, ezért mostantól, a velünk történő dolgokról, Krisztina tollából fogtok majd többet megtudni.