A festményünkről
Krisztina: A természet mellett a képzőművészet, a festészet ér bennem a legmélyebbre. Ugyan nem „beszélem ezt a nyelvet” – egyáltalán semmit nem tudok szépen lerajzolni – de legalábbis rá tudok hangolódni erre a kifejezésmódra, a képi világra és megérezni, megsejteni üzeneteit. Különösen akkor van ez így, ha az üzenet küldője, a festőművész is valahogy az egyetemes egészhez kapcsolódva fejezi ki a benne, általa megnyilvánuló minőséget.
Mariannal Gábor barátain keresztül ismerkedtünk meg. Azóta is csak hálát érzünk ezért a kapcsolatért, az együtt rezdülésért, az érdeklődésért, a megértésért, a megálmodott szimbólumainkért, a barátságért.
Ez a festmény rólunk szól, mi inspiráltuk. A közös vállalásunkról, a térről, amit együtt álmodunk a valóságba.
Az ő hozzájárulásával áll itt az a magyarázat, amit a festményről írt:
„A Nagy Egészről képet festeni lehetetlen, mert formába nem fogható. De arra törekedtem a kép festésénél, hogy az előttem teret nyerő formák LÉNYEGE a Nagy Egészből táplálkozzon. Amikor a Férfi és a Nő egysége helyesen valósul meg, az kibontja azt a képet, amiben ott feszül a Teljesség. Ez a kép a ti helyes kapcsolódásotokból táplálkozik drága Kriszti és Gábor.
A Szer-Elem az az erő, amiből minden ered, amibe minden visszatér és ami fenntartja azt a csodát, amiben a mindennapok során tanulhatunk. Áthat mindent és mindenkit.
A központi női figura az az Élettel várandós istennő, aki őrködik szakrális magyar vidékünk felett, és ahol ti megnyitjátok azt a szeretetteljes teret, amin gazdálkodtok, ahol felmutatjátok a lehető legmagasabban megnyilvánított önmagatokat.
A mandorla forma, amiből kiárad a másik négy elem, két kör metszéséből jön létre, a Női és Férfi princípium találkozásánál, egyesülésénél jelenik meg. Metszete két embernek, amiből kinőhet egy harmadik csoda. Ez a mandula forma egy mag, a mi magorságunk/magyarságunk lényegi tudása, az a bennünk rejlő bizonyosság, hogy az Élet örök, el nem pusztítható. Ez növeszti ki a földbe a gyökereit, ez tör fel a felszínre, ez borul termésbe a víz és tűz éltető erejétől.
Középről, az istennő tantien központjából ered ki a többi őselem: az első kettő, a TŰZ és a VÍZ. Ahhoz, hogy e kettő találkozásánál ne robbanás legyen, megjelenik a harmadik elem, a szigetelő, a LEVEGŐ elem, ami képes felvenni egyszerre mind a két energiát, és aminek áramlása egyben tudja tartani ezt a két ellentétes erőt. Mindez a FÖLD elemben jelenhet meg, ott mutatkozhat meg minden, ami idea szintjén már létrejött.
A FA és FÉM elem szintén jelen van a mag belsejében, aminek az alapformája a körosztó, vagy kereszt, a Világ Kereke. Ez a forma az egyik legősibb motívum, ami nem csak a női és férfi helyes kapcsolatát szimbolizálja, hanem az ember és a szellemvilág közötti szövetséget is jelenti. Láthatjátok ezt a formát legősibb leleteinkben, a Szent Korona felülnézetből, ősi városok alaprajzaként, vagy akár a pásztortáncban, amint a táncosok a két botot keresztbe helyeznek a földön és körülötte forogva táncolnak.
Bálint Mariann
